CEPoliti KÖNYVEK

A CEPoliti Kiadó könyvei

Simon János (szerkesztő)
1956 ÚJRAGONDOLÁSA
Megszállás, megtorlás, menekülés, befogadás

A szabadság nemzete
Előszó a kötethez

„A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz esztendőben. Sok magyar vérnek kellett elhullnia ahhoz, hogy a fülét betömő, szemét eltakaró nyugati társadalom ezt a történelmi leckét megértse, – s ez a vérfolyam most már alvad az emlékezetben.” (Albert Camus 1957)

1956-ban a magyarok megállították a világtörténelem egén a Napot! Fényes idők voltak, rejtett csodákkal és átitatva a szabadság mámorával. A magyarság és a nemzetközi közvélemény szimpátiájától kisérve fellázadt az őt megszálló szovjet hadsereg ellen, mely akkoriban a világ legnagyobb szárazföldi hadereje volt. Bátorságukról, tettük nagyságáról idézzünk két kortárs művész hitvallását:

Jean Cocteau, a neves francia költő és festő 1957-ben ily’ fennkölten szólítja meg a hősöket: “Drága Magyarok! Ti csillagok az égitestek között, s mindannyian költők a tett tragikus lírája által.” Albert Camus francia Nobel-díjas egzisztencialista író 1957. október 23-án tartott évfordulós megemlékezésében Európának például állította a magukra hagyott „árva” magyarokat: “A magyar vér oly nagy értéke Európának és a szabadságnak, hogy óvnunk kell minden cseppjét. A szabadság mai évfordulóján szívemből kívánom, hogy a magyar nép néma ellenállása megmaradjon, erősödjön és a mindenünnen támadó kiáltásnak visszhangjával elérje a nemzetközi közvélemény egyhangú bojkottját az elnyomókkal szemben.”

Lassan hét évtized múlt el 1956 óta, s a történelem örvényében a dicső magyar október számtalan jelzőt kapott minden irányból. Amikor pedig valamilyen jelzővel látjuk el az eseményt, máris egyfajta értékelést is mondunk róla. Már maguk a jelzők eldöntik, hogy hősként tiszteljük-e ’56 főszereplőit vagy árulóként elítéljük őket, tetteik a történelem legfényesebb lapjaira valónak vagy a történelem szemétdombjára valónak tartjuk. Az orosz tankokkal érkezők hamar a csőcselék lázadásáról beszéltek és ellenforradalomnak minősítették az eseményeket, a szabadságharcosok és menekültek azonban mindig tudták, hogy azok a napok a szabadság legszebb pillanatai voltak.

Az idő múlása immár lehetővé teszi a történések szakmai értékelését is és választ adhatunk arra a kérdésre mi is volt 1956 igazi tartalma? Reform, lázadás, népfelkelés, forradalom, szabadságharc? Talán e kötet tanulmányai más-más nézőpontból világítják meg a kérdést, és talán együttesen adnak választ. A történéseket, az alig kéthetes időszakot egyben nézzük, akkor egyértelmű választ kaphatunk. Eszerint a magyar ’56 egyszerre volt reformmozgalom, lázadás, népfelkelés, forradalom, függetlenségi harc és szabadságharc, mert ezeket a jellemzőket az események, célok, megnyilvánulások magukban hordták és összességükben mindegyiket megjelenítették. A modern politikatudomány rendszerében gondolkodva megítélésem szerint egy nagy tranzitológiai kísérlet tanúi lehettünk, melynek lényege a kommunista diktatúrából a demokráciába való átmenet, melynek sorsát pedig külső erők – a két szuperhatalom – geostratégia érdekei döntötték el.

Az 1956-os forradalom megtorlásaként több embert végeztek ki, mint az 1848-49-es forradalom és szabadságharc bukása után és az 1919-es Tanácsköztársaság és a második világháborúban elkövetett háborús és népellenes cselekmények megtorlásaként együttesen. Kutatások 229 olyan halálos ítéletet tártak föl, amelyeket egyértelműen a forradalom miatt hajtottak végre. Soha ennyi nőt és fiatalkorút nem végeztek ki Magyarországon, mint akkor 1961-ig. Tegyük föl hát a kérdést, hogy kik voltak a szabadságharc árulói? A bevonuló oroszok? Az amerikaiak, akik idő előtt közölték az oroszokkal, hogy Magyarországot továbbra is az oroszok érdekszférájának tekinti? Vagy azok a magyar politikusok, akik kommunista helytartóként az orosz tankok csövén vonultak be Budapestre? Talán a terrort levezénylők, a vérbírók, a tömegbelövők és a hóhérok? A nyugati politikai elit, mely megtagadta a katonai beavatkozást és segítséget, miközben a nyugati országok polgárai szinte erejüket meghaladóan szolidárisak voltak a magyarokkal. Gondoljunk csak a lengyel, az osztrák vagy a spanyol polgárok óriási segítségére.

A magyar forradalmat a világ legnagyobb szárazföldi hadserege verte le, ellene nem volt mit tenni. Akkor mégis mi volt a 1956 hozadéka? A magyarok megtanultak a nagyhatalmakra figyelni, aminek három évtizeddel később nagy hasznát vették. A demokratikus átmenet idején ennek az un. „realitás-politikának” köszönhetően óvatosan, de határozottan haladtak a szabadság és a demokrácia irányába úgy, hogy miközben belül reformokkal építkeztek, egyik szemüket mindig kifelé, Moszkva és Washington irányába vetették. A magyar forradalomnak nemzetközi jogi következményei is voltak a menekültügy nemzetközi szintű kezelése vonatkozásában. A forradalom impulzust adott például a Genfi Menekültügyi Konvenciónak, hogy a jogköröket időben és térben is kibővítsék.

Volt azonban a Magyar Októbernek egy másik, fontos következménye is, melynek eredménye, már viszonylag hamar látszott és máig hat. Ha figyelembe vesszük, hogy az ’56-os magyar forradalom a II. világháború utáni Európában az első nagy szabadságharc volt, mely a nemzeti önrendelkezésért folyt, akkor megértjük, hogy milyen nagymértékben járult hozzá, hogy a nemzetek önrendelkezésre való jogát nemzetközileg is elismerjék. Hatására ugyanis 1966-ban felvették az ENSZ Emberi Jogi Paktum I. cikkelyébe az un. „önrendelkezési jogot”, mely jog így nemcsak nemzetközi alapelv lett, de kötelezően elfogadott nemzetközi norma is. E szabályozás tartalmazza azt a jogot, mely szerint „a népek szabadon határozzák meg politikai rendszerüket és szabadon biztosítják gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésüket“. Azóta minden demokratikus jogrendnek ez az általánosan elfogadott alapja. Ezért is mondhatják jogosan, hogy „a magyarok a szabadság népe”.

Az 1956-ról szóló tudományos kutatások sok új eredményt hoztak. Ma már tudjuk, hogy az 1956-os forradalom egy akolba terelte a kelet-európai országok kommunista funkcionáriusait, s néhány évig mindent megtettek, hogy nehogy megismétlődjék a magyar példa. Többek között az embereket még inkább megfélemlítették. Ráadásul a magyarokkal szembeni, Trianon óta élő félelem sok helyen felerősödött, vagyis fölerősítették, így például Romániában vagy Szlovákiában.

Könyvünk a legfrissebb kutatási eredményeket igyekszik földolgozni magyar és európai szerzők kutatásai alapján. Ha a Türelmes Olvasó kezébe veszi e könyvet és végig olvassa, teljes mértékben osztani fogja Márai Sándornak, a Nagy Magyarnak mély sóhaját, mely így hangzik: „Ha van nemzet, amely nem azért iszik, hogy berúgjon, hanem mert van félteni és felejtenivalója, a magyar az.”

Amit 1956 októberében és novemberében a magyarok tettek, arra utódaik évszázadok múlva is büszkék lehetnek. Emlékezni rá pedig nemzeti és európai kötelességük. Bibó István üzenete örökké időszerű: „A magyar népnek feladata, hogy minden rágalommal, feledéssel és elszürküléssel szemben tisztán őrizze meg a maga forradalmának zászlaját, mely az emberiség szabadabb jövőjének a zászlaja is.” Jelen kötetünk szerkesztésekor és közreadásakor is ez a cél vezérelt minket!

Simon János


Fricz Tamás
DEMOKRÁCIA ÉS GEOPOLITIKA
Közép-Európa politikai rendszerei

Tamas Fricz
DEMOCRACY AND GEOPOLITICS
Political systems in Central Europe

2017.

Tervezett könyvek

Sztanyekné Hossó Nikoletta: Politika és protokoll – Az első magyarországi pápalátogatás kulisszatitkai 25 év távlatából – pp. 221.


2016.

Simon János: Nemzet és demokrácia a poszt-kommunizmus korában – Amit a közvélemény mond (1989-2015) pp. 216.

János Simon: Hungarian and Democracy in the Era of Post-Globalization – As the Hungarian Citizens see – Codebook of 14 Polls (1989-2015) pp. 217.

Domonkos László: Goli Otok, a Pokol-sziget. Tito Gulágja az Adrián. pp. 170.
Simon János: Hét választás Magyarországon. Országgyűlési választások kézikönyve (1989-2014) (2. bővített kiadás) pp. 287.

Simon János (szerk.): 25 Éve Szabadon Közép-Európában. Gazdaság, politika, jog. (1990-2015). 49 szerző tanulmánya. pp. 634.

Simon János: Hét választás Magyarországon. Országgyűlési választások kézikönyve (1989-2014) (2. átdolgozott, bővített kiadás) pp. 301.


2015.

Simon János: Globalizáció és nemzet. Ahogyan az emberek látják. pp. 308.

Vizi László: A sérelmi politizálástól a nemzeti összetartozásig. Trianon, revízió, határkérdés, nemzetegyesítés. (1920-2010) pp. 301.

Simon János: Hét választás Magyarországon. Országgyűlési választások kézikönyve (1989-2014) (1. kiadás) pp. 276.

Simon János (szerk.): Politikai helyzetkép – 2014. Két választás között az ország.
(Bayer Zsolt, Demeter Ervin, Fricz Tamás, Forgács István, Kiszelly Zoltán, Lesti Árpád, Molnár Péter, Simon János, Zárug Péter Farkas) pp.342.


2013.

Simon János: A politika értékválságban. A demokratikus politikai kultúra keresése. (L’Harmattan kiadóval közösen) pp. 246.


2012.

Simon János: Értékválság a politikában – A demokratikus politikai kultúra keresése. (L’Harmattan kiadóval közösen) pp. 190.

Simon János (szerk.): Civil társadalom és érdekképviselet Közép-Európában (Lengyel-magyar konferencia a közös elnökség évében) Lech Walesa 70. születésnapjára. (L’Harmattan kiadóval közösen) pp.181.


2011.

Simon János (szerk.): Húsz Éve Szabadon Közép-Európában. Demokrácia, politika, jog. (Konrád Adenauer Alapítvánnyal közösen) pp. 577.